Biszku Béla sohasem kapta meg büntetését a pártállam érdekében elkövetett bűneiért.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc utáni időszakban Biszku Béla neve egyet jelentett a kegyetlen bosszúval. Tetteit soha nem bánta meg, halála pedig megmentette őt a felelősségre vonástól. Ennek tükrében is fontos megismerni a kádári megtorlás fő figurájának életútját, és Krahulcsán Zsolt történész kismonográfiája, mely a Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg, jó betekintést enged ebbe az erőszakos, megrázó karrierbe.
Biszku Béla 1921. szeptember 13-án született a Bereg vármegyei Márok községben. Fiatalon még arról is szó volt, hogy katolikus pap lesz. Később Budapestre költöztek, húszéves korára ő lett a családfenntartó. A Wertheim-gépgyárban dolgozott, amikor 1938-ban megismerkedett a kommunizmussal. 1945. január 18-án az angyalföldi kommunista pártszervezet alapítói között találjuk. 1946-ban a kerületi választmányba került, valaki úgy jellemezte akkor – nem sértő hangvétellel –, hogy „talpraesett proli”.
Fennállhat a tiltott pártfinanszírozás, a fiktív szolgáltatások nyújtásának és igénybevételének, végül, de nem utolsó sorban az állami források kiszervezésének a veszélye is.
Az 1956-os Magyarok Világszövetségének elnöke nyolcvanöt évet élt.
A jármű nagy küzdelmek árán, de üzemképes állapotban került ki végül a tóból.
Összefogtak a román szélsőjobboldali pártok, megbuktatnák a vezetőt.
Bár Geszti Péter mesélne egyszer ilyen nyíltan és lazán a családi hátteréről.
Belerokkant Kenderesi Tamás családja az évek óta húzódó doppingáljárásba. Az olimpiai bronzérmes úszó állítása szerint a közelmúltig depresszióval küzdött, de nem adja fel.
A járműveket a felfegyverzett, maszkos egyenruhások vették körül, akik megpróbálták ellökni és távol tartani a tipródó palesztin tömeget.
Szaniszló Sándor, a XVIII. kerület polgármestere öthavi illetményt kapott, mert szerinte a lakosok bizalmat szavazta neki.
